Dávid (43) jól szituált, értelmiségi családból származik. A felsõfokú tanulmányai befejezése után kereskedelmi területen, multinacionális vállalatoknál, felsõvezetõi pozícióban dolgozott, majd magyar cégeknél próbálkozott. Az egyre szûkülõ lehetõségek miatt úgy döntött, német nyelvterületen próbál szerencsét. Az ausztriaimunkak.hu portál végigkísérte a külföldi munkakeresését, illetve követjük új munkahelyén is. A sorozat nem titkolt célja, hogy az ausztriai, németországi munkavállalásban gondolkodók képet kapjanak arról, hogyan is zajlik a kijutás, mi vár rájuk külföldön. Az elsõ rész a motivációról szól, arról, hogy mi vesz rá valakit, hogy a 40+ generáció tagjaként nekivágjon az ismeretlennek és gyakorlatilag elölrõl kezdjen mindent.

-    Teljesen egyértelmû, ha valaki ma Magyarországon nem fizetõs iskolában végzett, és a diploma után szerzett 10-15 év vezetõi gyakorlatot, az vidéken nagyon nehezen szerez állást, ugyanis a lehetõségek korlátozottak - kezdte Dávid a történetét.

A multik elsõ generációja

-    A 1990-es évek közepén Magyarországra települõ multik magyar vezetõinek szakmai diplomájuk volt, nyelveket beszéltek. A hõskorszakban õk húzták fel az áruházakat, alapították a magyarországi cégeket. A középtávú stratégiába volt beleszólásuk, a költségek saját hatáskörükbe tartoztak. Aztán az eltelt években jött egy második vezetõi nemzedék, nyelveket már nem beszéltek olyan jól, döntési jogkörük nem maradt, gyakorlatilag végrehajtó feladatokat végeztek, jóval kevesebb pénzért.  Õvelük már nem volt egyszerû együtt dolgozni, és az elsõ generáció tagjai pedig szépen elszivárogtak. Voltak, akik átmentek másik multihoz, mások sajt vállalkozásba kezdtek a kapcsolati rendszerük révén. És voltak olyanok, akik annyit tudtak „kivenni”, hogy teljesen már területen kezdtek el üzletelni, ingatlanozni. Ebben a multivilágban dolgoztam én is felsõvezetõként, igyekeztem alkalmazkodni a változásokhoz.

A lelked a vállalatot illeti meg

-    Az anyacégnél, Nyugat-Európában tapasztaltak alapján azt gondoltam, hogy a vállalatnál eltöltött évekkel arányosan növekedik a fizetés, nõ a felelõsség, viszont ezzel párhuzamosan egyre több idõt tudok magamra fordítani. A problémát az jelentette, hogy valóban jó fizetést kaptunk, de csodára, vagyis a külföldön látott életszínvonalra már nem futotta belõle. A magas bérek révén sokan vettek fel hiteleket, õk ezzel mókuskerékbe kerültek, hiszen az emelkedõ részletek miatt nem tudtak kilépni az állásukból. Ebbe a helyzetbe robbant bele a 2008-as válság, ami azzal járt, hogy a fizetések 2008 óta nem emelkedtek, költséghatékonyság lett a legfontosabb szempont, ami gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy teljesen kizsigerelik a dolgozókat. A felsõvezetõi körbõl sokan kerültek utcára, és a piac nem tudott mindenkit felszívni, ráadásul nem csak a kereskedelemben volt ez a helyzet, hanem egyebek mellett a bank és szolgáltatói szektorban, a telekommunikációban is.

A gonosz multik megölik a magyar vállalkozókat

-    Ebben a beszûkült helyzetben, a 2010-es évek elején váltottam én is, de érdekes módon nem külföldben gondolkodtam, hanem magyar céghez mentem el. Arra jó volt, hogy megtapasztaljam, van a multinacionális cégnél is lejjebb. Ahogy megismertem a magyar KKV-szektor ágazathoz tartozó képviselõit, azt láttam, hogy ez a réteg sziklaszilárdan azt hiszi, hogy tönkre teszik õket a multik, elveszik az életterüket. Erre való hivatkozással aztán a dolgozóik nem vagy részben kapják meg az olyan kedvezményeket, mint SZÉP-kártya, üdülési csekk. A kreatív bérezést nagyjából mindenki ismeri a bejelentett és a borítékos kombinációval, a szabadsággal és a betegállománnyal pedig nagyon vigyázni a magyar cégeknél. Azzal is szembesültem, hogy a magyar állam gyakorlatilag magára hagyta ezt a vállalakozói-tulajdonosi réteget, gyakorlatilag csak pályázatokból jutnak külsõ forrásokhoz, ezeket viszont csak részben fordítják fejlesztésre, ehelyett túlélésre használják.

Túl minden határon: jöjjön a külföld

-    Mivel egyik zsákutcából a másikba fordultam ezzel a váltással, ezért aztán el is fogytak a lehetõségeim itthon. Maradt a külföld, ezen belül is a német nyelvterület. Egyrészt a nyelvtudásom és a korábbi munkahelyem miatt is kézenfekvõ megoldásnak számított, másrészt Anglia több okból nem tûnt jó ötletnek, még akkor sem, ha sokan arra biztattak, ott próbálkozzak. A kijutás és a kinti megélhetés költségei számomra magasnak tûntek, és az elérhetõ pénz nagysága sem volt igazán vonzó. Ugyanis tisztában voltam azzal, hogy hiába van meg itthon a tapasztalatom, képzettségem, kinn legalább egy-két szinttel lejjebb kell kezdenem. Így a döntésnél azt is figyelembe vettem, olyan munkát kell keresnem, amelyben benne van az elõrelépés lehetõsége. Mindent mérlegelve eldöntöttem, hogy megyek és nekiláttam a keresésnek.  (Folytatjuk)