Dávid (43) jól szituált, értelmiségi családból származik. A felsõfokú tanulmányai befejezése után kereskedelmi területen, multinacionális vállalatoknál, felsõvezetõi pozícióban dolgozott, majd magyar cégeknél próbálkozott. Az egyre szûkülõ lehetõségek miatt úgy döntött, német nyelvterületen próbál szerencsét. Az ausztriaimunkak.hu portál végigkísérte a külföldi munkakeresését, illetve követjük új munkahelyén is. Az elsõ részben a motivációról, a másodikban a munkakeresésrõl és a megfelelõ munkahely megtalálásáról beszél.

Kezdés egy-két szinttel lejjebb

-    Az alapoknál kezdtem, meghoztam a legfontosabb döntéseket, a nyelvtudás miatt és a  viszonylagos földrajzi közelség miatt a német nyelvterület jött szóba. Angliát elvetettem, mert utána olvasva és informálódva közel sem tûnt olyan jó helynek, mint ahogyan az elsõ látszik.  Aztán nekiláttam, hogy a végzettségemnek és az eddigi tapasztalataimnak megfelelõ munkát keressek, de az elejétõl tisztában voltam azzal, egy-két szinttel lejjebb kell kezdenem. Ezt a tényt egyébként a kint dolgozók többsége megerõsítette. A korábbi keresések nyomán jól ismertem a nagy magyar állásportálokat, de ezekrõl rövid idõn belül kiderült, gyakorlatilag ugyanazokat a szakmunkás állásokat kínálják. Aztán jöttek a magyar és a német állásokkal foglalkozó oldalak, köztük az ausztriaimunkak.hu is, ezeken keresgéltem. Utóbbinak több osztrák lehetõséget köszönhetek, míg egy másik portálon egy német fejvadász cég elérhetõségét köszönhetem.
 

A jó ajánlás nagyon sokat számít

-    Innét kezdve párhuzamosan futott a külföldi munkakeresés, Ausztriába több helyre elküldtem a jelentkezésemet, míg Németországban az említett fejvadász keresett megfelelõ állást.  Neki köszönhetõen sorban jöttek a tanulságok, amelyekrõl ugyan már olvastam, de õ szembesített a tényekkel. Az egyik legfontosabb, hogy az interneten keringõ önéletrajz-minták közül lehetõleg német sablont használjunk, sem a magyarral, sem az úgynevezett amerikaival nem tudnak mit kezdeni.  A másik alapvetés, hogy a Zeugnis vagy Arbeitzeugnisnak nevezett ajánlólevél kinn legalább ennyire fontos. Egyszerûen látni akarják, hol dolgoztál, ilyen szempontból elõnyben van az, aki német, osztrák ajánlással bír – ha pedig ez egy jó nevû vállalattól származik, az kifejezetten pozitív. Természetesen jó a magyar cég írásos „bizonyítványa”, de ha ez nem egy multi itthoni cég, akkor fennáll annak veszélyes, nem ismerik az adott vállalkozást.  Aztán rá kellett jönnöm, hogy külföldön elvétve keresnek magyart vezetõi posztra a kereskedelemben. Egyrészt megoldják országon belül, másrészt pedig a nagyobb cégek maguk képzik a Nachwuchsführungskraftot, azaz a vezetõi utánpótlás. Már a középiskolásokat bevonják ebbe a programba, akik megismerik a boltokat, a kereskedelem egész folyamatát, tapasztalatokat szereznek és nem csak elméleti ismeretekkel rendelkeznek. És mindehhez hozzájön, hogy azt láttam, senki nem érdekel a magyar végzettséged az osztrák és német kereskedelemben, egy dolog számít, a teljesítmény. Ha megállod a helyed, akkor ott a lehetõség, hogy küzdd magad elõre.  Mindez az elmúlt években megtapasztalt, politikailag szétgyilkolt rögvalósággal  szöges ellentétben áll. 

Jó fizetés, magas költségek
 

-    A német fejvadásznak saját kapcsolatrendszerén keresztül sikerült végül egy boltvezetõ-helyettesi állást találnia, a fentiek miatt nem volt egyszerû dolga. Egyetlen probléma volt ezzel, hogy Németország közepén volt. A nettó 2200 eurós fizetés (betanulás idejére 1700) természetesen nem rossz, ám nincsen 13-14. havi bér, csak nyári és karácsonyi pénz, ami körülbelül negyede a havi összegnek.  Ehhez hozzájön még, hogy a német nagyvárosokban és közvetlen környezetükben havi 800 euró a lakásbérlés, amihez még komoly ügynökségi jutalék is jöhet. Aztán az életvitelszerûen kint élõk autóira kifejezetten vadásznak a hatóságok, tehát vagy le kellett volna vizsgáztatni kinn a kocsit, vagy ott venni egyet helyette. Ahogy osztottam-szorzottam,  a nem rossz fizetés egyre jobban olvadt a kinti költségek miatt. Természetesen ez az én esetem, ha mondjuk többen mennek egy munkahelyre, vagy egy városba, akkor lehet faragni a kiadásokon mindenféle szempontból, de nekem egyedül kellett megterveznem mindent. Így aztán a német lehetõség a második helyre szorult, hiába vettem sikeresen az állásinterjút.

Vészhelyzetben nehezebb
 

-    Ahogy mondtam, közben Ausztriába is kiküldtem a jelentkezésemet több pozícióra, és két helyre be is hívtak interjúra. Mivel a nyugati határ mellõl a kijárás is megoldható, ezért az éljünk itthon, dolgozzunk kinn lehetõséget sem vetettem el, vagyis a németországi mellett elkezdtem az ausztriai munkavállaláson dolgozni. Ami mindenképpen tanulság, hogy az idõ és az anyagiak szorításában nagyon nehezen tudtam volna megtenni, vészhelyzetben kevésbé racionális az ember. Végigmenve a folyamaton, tényleg csodálom azokat, akik különösebb tervezés, szervezés és elõkészületek nélkül vágnak neki a külföldi munkának. Én óvatosabban, lépésenként raktam össze a dolgot, bármennyire nem éreztem itthon jól magam különbözõ, nem vállaltam be a vakrepülést. Bár utólag belegondolva, az elsõ külföldi állásinterjú is az volt, hiába igyekeztem a lehetõ legjobban felkészülni.   

 A sorozatunk I. része itt olvasható.