Német rendõrök mobil hõkamerával figyelik a terepet a szerb-magyar határ közelében 2015. február 13-án. Németországból húsz rendõr érkezett az országhatárra, akik a Koszovóból az EU-ba útnak indult menedékkérõk ellenõrzésében nyújtanak segítséget szerb kollégáiknak. MTI Fotó: Molnár Edvárd

Nemrégiben adtunk írt arról, hogy Gyõrben egy kisebb falura való koszovói menekültet szállítottak le a vasútállomáson egy nemzetközi gyorsvonatról. A több száz migráns Münchenbe akart utazni, Magyarországra a zöldhatáron keresztül érkeztek. Az MTI tudósítója Koszovóban igyekezett feltárni az okokat, hogy miért hagyják el a polgárai tömegesen a balkáni országot. 

Havi 60 euróból él a család
 

Február második hetében esténként három busz indult útnak Belgrád felé, leginkább egyedülálló fiatal férfiakkal a koszovói Pristinából. Úti céljuk azonban nem a szerb fõváros, hanem Szabadka volt, és nem a bácskai város nevezetességei vonzották õket, hanem a magyar határ közelsége. Amikor az MTI tudósítója és fotósa a helyszínen járt, már csak a négy nappal késõbb induló buszra volt jegy.

Kadria Qupi, egy idõs férfi az MTI tudósítójának a buszpályaudvaron azt mondta: õ maga küldte el fiát szerencsét próbálni. 

- Nagyon nehéz elküldeni saját fiamat, de az egész család havi 60 euróból él, és a feleségem is 13 éve beteg. Nincs más megoldás. Azért küldtem el az Európai Unióba, hogy jobb sora legyen, mert így már nem lehet élni”- magyarázta. Hozzátette: senki nem szórakozásból megy el, hanem azért, mert Koszovóban nagyon rossz a helyzet. 

Egy 40 év körüli, négygyerekes családapa azt mesélte, hogy nagyon régóta tervezi az utat, de csak két hete döntötte el: egész családjával együtt útra kel. Elbeszélése szerint annyira szegények, hogy még ennivalóra sincs pénzük, és szociális támogatást sem kapnak. Arra a kérdésre, hogy tudja-e, mi vár rá, mi történik, amikor megérkezik a határra vagy átjut azon, azt mondta: ahogy a többiek, õk sem tudnak semmit, de elindulnak.  

- Ha Koszovó jó hely lenne, akkor senki sem akarna elmenni - fogalmazta meg a távozók legfõbb indokát a bátyját búcsúztató Denis Shada, aki saját bevallása szerint megpróbál Pristinában boldogulni. 

Az autóbuszok indulása elõtt egy láthatóan szomorú és mérges férfi szidalmazni és fenyegetni kezdte az egyik buszsofõrt, majd árulónak nevezte, mert szerinte „segít az embereknek elhagyni a hazájukat”. Kísérõnk, Vullnet Krasniqi szerint ez mindennapos látvány, mindig van olyan, aki a sofõrön próbálja meg levezetni frusztrációját. 
 

Szegénység, csalódottság, családcentrikusság, nyugati példa
 

Frusztrációra pedig nem kevés okuk van a koszovóiaknak. Berat Buzhala, a legolvasottabb koszovói hírportál, az Express tulajdonosa szerint négy kiváltó oka van annak, hogy az utóbbi néhány hónapban több ezren indultak útnak Koszovóból. 

- Elsõsorban a szegénység – magyarázta, azonban rögtön hozzátette, hogy nem a mélyszegénység, mert arányaiban nem a legszegényebb réteg indul útnak tömegesen. A második ok szerinte az, hogy azok, akik az 1991-1995-ös délszláv háború és a 1998-1999-es koszovói háború idején menedéket kértek Németországban, majd miután a helyzet normalizálódott, kénytelenek voltak hazatérni, most újra el akarnak menni, hiszen látták a különbséget a nyugat-európai és a koszovói élet között. 

A harmadik ok a családcentrikusság, mert az albán diaszpórában élõk egyre inkább arra biztatják otthon maradt családtagjaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Berat Buzhala negyedik indoka a koszovói politikai helyzet, illetve az ország rendezetlen státusa. Szerinte az, hogy a nemzetközi szervezetek többségében Pristina nincs jelen, azt mutatja, nincs perspektívája az országnak és az ott élõknek. 

- Két lehetõségünk van: vagy elmegyünk Szíriába harcolni, vagy elmegyünk Németországba, és megpróbálunk ott élni  - fogalmazott.

A politikai okoknál maradva szerinte hatalmas problémát jelent az is, hogy az 1998-1999-es szerb-koszovói háború óta ugyanazok a politikusok irányítják az országot. Ebben hibásnak tartja a nemzetközi közösséget is, mert az szerinte kizárólag az egykori katonai vezetõkben látott annyi erõt, amennyi az ország irányításához kell, és nem is állt szóba a politika más szereplõivel. Az azóta felnõtt generációt azonban nem érdekli, hogy ki milyen katonai szerepet vállalt 15-16 éve, és változásra vágyik. 

Csalódtak a politikában
 

A változási, illetve változtatási vágy nagyon fontos a szociológusok szerint is. Sibel Halimi azt mondta az MTI-nek, a fiatalok távozása egyértelmû jele annak is, hogy változik a társadalom. Szerinte míg 15 évvel ezelõtt mindenki egy eszmében hitt és önálló államot akart építeni, addig másfél évtizeddel késõbb megcsömörlöttek, csalódtak a politikában, és már nem az állam, hanem önmaguk felépítésében, megvalósításában hisznek. Amikor pedig ennek lehetõségét nem látják, akkor inkább máshol próbálnak szerencsét. Szerinte ez pozitív folyamat is lehet, hiszen aki nem találta meg önmagát Koszovóban, az most elmegy, a többiekre pedig jobban oda kell figyelnie a kormánynak, és olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek megkönnyítik az otthonmaradók életét.

A koszovói kormány intézkedéseinek megváltoztatásában látja a megoldást Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezetõ igazgatója is, aki szerint akkor javulhat a politikai helyzet, illetve az emberek kormányzatba vetett bizalma, ha az illetékesek végre elkezdenek foglalkozni a korrupciós és általános társadalmi felháborodást okozó ügyekkel. Emellett õ is azt mondta, nem kell csodálkozni azokon, akik elmennek.

Felmérései szerint a fiatalok körében 65 százalék feletti a munkanélküliség, de azok sincsenek sokkal jobb helyzetben, akiknek van munkájuk. A statisztikai adatok szerint egy átlagos koszovói albán család hat fõbõl áll, és általában csak egyiküknek van munkája. Így a 400-500 eurós átlagfizetés hat felé oszlik. A lakosság 53 százaléka függ valaki mástól, azaz vagy a családtagjaira, vagy a külföldrõl pénzt küldõ rokonok támogatására szorul. Aki nem így akar élni, elindul nyugat felé, mert azt látta, hogy aki a korábbi években elment, az sok pénzzel, jó autóval, szép ruhában tért haza. 

Beszélgetõtársaink mindegyike elmondta, hogy nem egyedülálló jelenségrõl van szó, migráció mindig is volt, és valószínûleg mindig is lesz. Az elõzõ években azonban nem volt ilyen óriási mértékû az elvándorlás. 

Agron Demi szerint nagy lökést adott az egyébként is frusztrált koszovóiaknak, hogy a több mint féléves kormány nélküli idõszak után az új kabinet nem tartotta be kampányígéreteit, és semmit nem tett a korábban megígért 120-200 ezer új munkahely megteremtésére, illetve egyelõre stratégia sincs arra, hogy a következõ négy évben hogyan fognak legalább 50 ezer új munkahelyet létrehozni. 

Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) címû hírportál fõszerkesztõje viszont úgy gondolja, hogy az ellenzék „gerjesztette” az óriási elvándorlási hullámot. Elmondása szerint a szebb jövõ reményében az EU-ba távozókról elõször a Kohavision nevû pristinai ellenzéki televízió számolt be, ezt követõen terjedt el, hogy Németország 40 ezer munkavállalót fogad be, és aztán lezárja a határokat. Szerinte csak az a furcsa, hogy Berlin négy hónapon keresztül nem cáfolta meg ezt az állítást, illetve nem reagált azonnal a menekülthullámra. 

Ramadan Ilazi, európai integrációért felelõs miniszterhelyettes is az ellenzék ténykedését véli felfedezni az elvándorlási hullám, illetve az azt övezõ "hisztéria" kirobbanásában. Szerinte az ellenzék politikai célokra használja fel az elõállt helyzetet, és túlzásokba esik, amikor több mint 200 ezer koszovói távozásáról beszél. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy az Eurostat által ismertetett számnál biztosan többen távoztak, hiszen az uniós statisztikai hivatal csak a 2014-re vonatkozó adatokat, illetve a regisztrált illegális migránsok számát közölte. 

Az MTI-nek nyilatkozók abban egyetértettek, hogy a Koszovóval szembeni vízumkényszer nem jelent megoldást, mert a vízum hiánya nem állítja meg a menni akarókat, a koszovóiak viszont úgy érezhetik, el vannak vágva Európa többi részétõl. Ezen kívül mindegyikük arra számít, hogy az Európai Unióban menedéket kérõket vissza fogják toloncolni Koszovóba, és akkor még nagyobb szegénységre, még nehezebb szociális körülményekre és feltehetõen tüntetésekre lehet majd számítani. Kísérõnk egyenesen azt mondta: márciusban visszavár bennünket, hogy a kormányellenes tüntetésekrõl is tudósítsunk. 

Mennyibe kerül az út Koszovóból az Európai Unióig

Óriási lökést adott a Koszovóból az Európai Unióba irányuló kivándorlásnak az, hogy a korábbi évekhez képest jelentõsen egyszerûbbé és olcsóbbá vált az illegális határátlépés a szerb-magyar határon – hangsúlyozták koszovói értelmiségiek az MTI munkatársainak Pristinában.

Ramadan Ilazi európai integrációért felelõs miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy Koszovóban mindig is természetes jelenség volt a migráció, az emberek a jobb élet reményében, például Jugoszlávia fennállása alatt vendégmunkásként, általában Nyugat-Európában próbáltak szerencsét. A térség háborúi miatt az 1990-es években hagyta el szülõföldjét a legtöbb koszovói.

- A koszovóiak többsége most inkább azon lepõdött meg, hogy milyen egyszerû átjutni a szerb-magyar határon - fogalmazott Ramadan Ilazi, a magyar és a szerb határ õrizetének közelmúltbeli megerõsítését megelõzõ állapotokat jellemezve. Szerinte sokan úgy gondolták, azért nagyon könnyû átjutni, mert az európai országoknak munkaerõre van szükségük, és tömegesen keltek útra. 

Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) címû hírportál fõszerkesztõje szerint is azért indultak el tömegesen az emberek, mert most egyszerû elmenni Koszovóból. Egyrészt a Belgrád és Pristina közötti mozgásszabadságról szóló megállapodás miatt, amely lehetõvé teszi, hogy a koszovóiak személyi igazolvánnyal utazhassanak be Szerbiába, másrészt pedig azért, mert a szerb hatóságok eddig „tolerálták” a határra érkezõket. Hozzáfûzte ugyanakkor, hogy azok, akik el akarnak menni, mindenképpen találnak módot a távozásra.

Idro Seferi, több albán nyelvû televízió belgrádi tudósítója már a szerb fõvárosban beszélt a pontos összegekrõl. Régebben 1000-2000 eurót kellett kifizetni azért, hogy valakit átjuttassanak a szerb-magyar határon, és sok függött attól is, kinek milyen kapcsolatai voltak. Ezek a költségek most jelentõsen csökkentek, Pristinától Szabadkáig az autóbusz körülbelül 30 euróba kerül, a határig a taxi további 30 euró, ott pedig 150-200 eurót fizetnek azért, hogy valaki megmutassa nekik a zöldhatáron át vezetõ utat. 

Így lényegében 400-500 euró a határsávba jutni, ahol gyalog átkelnek. Körülbelül két kilométert kell megtenni Ásotthalomig, ahonnan Szegedre, majd vonattal Budapestre utaznak, onnan pedig tovább Ausztriába vagy Németországba. Szerinte a legtöbben azért vállalják a kockázatot, mert abban reménykednek, ha már a célországba értek, ott menedékjogot kapnak.

Az újságíró információit erõsítette meg Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezetõ igazgatója is, aki szerint az alacsony árak mellett a gyenge határellenõrzés is az indulás mellett szólhatott. Elmondta, hogy egy közszájon forgó összeesküvés-elmélet szerint azért nem állították meg az illegális átlépõket a határon, azért nem olyan szigorú az ellenõrzés, mert a hatóságok tudták, ha az elégedetlen emberek Koszovóban maradnak, akkor tüntetésekre lehet számítani. Kiemelte, hogy õ nem hisz ebben az elméletben, az viszont várható, hogy amikor visszatoloncolják õket, sokkal rosszabb lesz a helyzetük, mert elköltötték az összes pénzüket, vagy akár adósságaik is vannak, ezért valószínûleg tényleg utcára vonulnak.

Az interjúalanyok szerint az általános szegénység és a politikai válság az alapvetõ oka annak, hogy az emberek nem látnak perspektívát Koszovóban, és 52 százalékuk máshol képzeli el a jövõjét. Az embercsempészek árainak jelentõs csökkenése viszont megadta azt az "utolsó lökést", amely az induláshoz kellett. Többségük ezért bármit megtenne, hogy a 700-800 ezres, fõleg Németországban, Svájcban és Ausztriában élõ koszovói albán diaszpórához csatlakozzon.

Több mint ötezer diák is elment Koszovóból

Több mint ötezer általános és középiskolás diákkal volt kevesebb januárban Koszovóban, mint a tanév kezdetén. Ennek oka a koszovóiak nagy arányú elvándorlása.

Egyelõre egy intézményt sem kellett bezárni, azt azonban még nem lehet tudni, hogy a tanév végén szükség lesz-e ilyen intézkedésre – jelentette ki Azem Guri, a koszovói oktatási, tudományügyi és technológiai minisztérium politikai tanácsadója Pristinában az MTI tudósítójának.

A politikus kiemelte ugyanakkor, hogy valószínûleg már elavultak az adataik, hiszen az elvándorlás miatt napról napra változik az iskolások száma. Szeptemberben 388 ezren iratkoztak be oktatási intézménybe az óvodától a középiskoláig. Ez a szám a második félév kezdetéig 5130-cal csökkent. Arányaiban a pristinai iskolákból távoztak a legtöbben, de a vidéki iskolák is megsínylik a tömeges elvándorlást.

Az oktatásügyi minisztérium illetékese elmondta: ha nem veszítenek túl sok idõt, akkor a diákok saját osztályukba kerülnek vissza. Emellett – mivel a kormányzat reményei szerint mindenki hazatér hamarosan – pedagógusokból és pszichológusokból álló szakértõi csoportot szerveznek, amely segíti majd a gyerekek visszailleszkedését, illetve az elvándorlással járó trauma feldolgozását. 

Az iskolákban a diákok létszáma folyamatosan változik, vannak ugyanis olyanok is, akik már visszatértek. Sok oktatási intézményben két-három hónapig nem is vezetik a hiányzásokat, így esélyt adnak arra, hogy ha esetleg visszajönnek a családok, a gyerekek ne veszítsenek évet – mondta el egy iskolaigazgató.

A kormányzat ugyanakkor arra kéri az embereket, ne induljanak útnak, fõleg ne gyerekekkel. Arra a kérdésre, hogy a távozás helyett milyen alternatívát kínálnak, illetve hogy a fiatalok az iskola befejezése után mire számíthatnak, Azem Guri azt válaszolta: tervezik, hogy felmérik a munkaerõ-piaci igényeket, és a szakiskolák, valamint a szakközépiskolák képzéseit a hiányszakmák alapján határozzák majd meg. 

Sibel Halimi szociológus szerint azonban hiába végeznek jó iskolát a fiatalok, nagyon nehezen találnak munkát. Szerinte meg kellene változtatni az egyetemi rendszert, és a kormánynak is változtatnia kellene a fiatalokkal kapcsolatos politikáján. Elmondta: a felsõoktatási intézményekbe járók között a legnagyobb arányban a közgazdászok vannak, munkát azonban õk sem találnak.

Nagyon nehéz munkát találniuk az albán nyelv és a filozófia szakra járóknak is. Berat Buzhala, a legolvasottabb koszovói hírportál, az Express tulajdonosa ironikusan úgy fogalmazott: „A fiatalok vajon azt hiszik, hogy Frankfurtban vannak, és szükség van filozófusokra? Kantnak képzelik magukat?” 

Szerinte a bölcsészhallgatók többsége csak diplomát akar szerezni, és munkához akar jutni, de nem ért semmihez. Ezen kívül úgy véli, az is problémát jelent, hogy rengeteg magánegyetem mûködik Koszovóban, amelyek futószalagon termelik a diplomásokat. Az újságíró szerint inkább olyanokra lenne szükség, akik valamilyen konkrét szakmához értenek, õk munkát is tudnának találni. 

A különbözõ statisztikák nagyon nagy eltérést mutatnak, így nem lehet tudni, pontosan mekkora a munkanélküliség mértéke a legfiatalabb európai államban. Akár a legoptimistább - 35 százalékot  mutató -, akár a legpesszimistább – 65 százalék feletti -  felméréseknek hisznek, a fiatalok nem látnak perspektívát Koszovóban. Ezért nem véletlen, hogy a Pristinából Belgrádba és Szabadkára induló buszok utasai között a leginkább fiatal, egyedülálló férfiakat találni. (Markovics Annamária, MTI)

Németországban felgyorsítják a koszovói menedékkérõk ügyének elbírálását

Németország több tartományában felgyorsítják a koszovói menedékkérõk ügyének elbírálását, mert a balkáni országból érkezõk számának nagymértékû emelkedése túlterheli a menekültügyi ellátórendszert.

A koszovói állampolgárok menedékjog iránti kérelmeit ezentúl elsõbbséggel kezelik és 14 napon belül elbírálják a négy leginkább érintett tartományban, Bajorországban, Baden-Württembergben, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Alsó-Szászországban - állapodtak meg pénteken a szövetségi belügyminiszter és a 16 tartomány szakminiszterének tanácskozásán 

A kérelmeket eddig jellemzõen több hónap alatt bírálták el. Az átfutási idõ csökkentése céljából a koszovói menedékkérõket nem az önkormányzati mûködtetésû intézményekben szállásolják el, hanem a tartományi kormányok által üzemeltetett befogadó állomásokon, és ezekben az intézményekben bõvítik a illetékes bevándorlási és menekültügyi hivatal (BAMF) személyi állományát.

A belügyminiszterek telefonkonferenciáján abban nem jutottak megállapodásra, hogy Koszovót átsorolják-e az úgynevezett biztonságos származási országok közé. Az ilyen országok állampolgárainak kérelmét a BAMF rendszerint elutasítja, arra hivatkozva, hogy a kérelmezõt a hazájában nem éri üldöztetés.

Az átsorolást fõleg a bajor kormány sürgeti, és azt várja az intézkedéstõl, hogy gyorsabb lesz az ügyintézés és Koszovóban felismerik, hogy nem érdemes próbálkozni az illegális bevándorlással. Az ellenzéki Zöldek szerint az átsorolás nem javít a helyzeten, ezt mutatja, hogy a Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából és Macedóniából érkezõ menedékkérõk száma nem változott számottevõen, holott a törvényhozás tavaly õsszel biztonságos származási országnak nyilvánította a három balkáni államot. "Nem befolyásolja a hazájukat elhagyni akaró emberek motivációját, ha máshogy címkézzük az országukat" - mondta Luise Amtsberg, a Zöldek menekültügyi szakpolitikusa egy pénteki lapinterjúban.

Ugyanakkor a szövetségi kormány bevándorlási, menekültügyi és társadalmi integrációért felelõs államminisztere, Aydan Özoguz ugyancsak egy pénteki lapinterjúban hangsúlyozta: "mindenkinek tudnia kell, aki Koszovóból hozzánk jön, hogy nincs esélye a menedékjog megszerzésére, ha nem éri politikai üldöztetés".

Németországban tavaly 60 százalékkal, az egy évvel korábbi 127 ezerrõl 203 ezerre emelkedett nõtt a menedékjogi kérelmek száma. A hullám januárban tovább emelkedett, az év elsõ hónapjában 20 042 kérelmet regisztráltak, ami decemberhez képest 22.9 százalékos, az egy évvel korábbihoz képest 73,1 százalékos növekedés.

A kérelmezõk között igen jelentõs a balkáni országokból, különösen a Koszovóból érkezõk aránya. A BAMF adatai szerint januárban 3630 koszovói állampolgár nyújtott be kérelmet, ami csaknem a duplája a decemberi 1956-nak.

Ugyanakkor ennél nagyságrendekkel többen vannak, akik már Németországban tartózkodnak, de még nem adtak be kérelmet. Õket egy másik nyilvántartásban, az úgynevezett Easy-rendszerben regisztrálják a hatóságok. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) pénteki beszámolója szerint január 1-je és február 12. között több mint 18 ezer koszovói állampolgár került be a rendszerbe.

A berlini vezetés megítélése szerint a koszovóiak nem valamilyen - politikai, vallási, nemzetiségi hovatartozáson alapuló - üldöztetés miatt, hanem gazdasági okokból, mindenekelõtt a szociális juttatások megszerzése céljából utaznak Németországba - írta a FAZ, kiemelve, hogy Berlinben a menekülthullám további emelkedésével számolnak.

Korábban fõleg hátrányos helyzetû rétegek, kisebbségek tagjai hagyták el Koszovót, újabban viszont már középosztálybeliek is menekülnek az országból, és embercsempész bandák arra bíztatnak mindenkit, hogy Németországot célozzák meg. Német diplomaták igyekeznek fellépni a Németországot "népszerûsítõ" kampánnyal szemben, próbálják terjeszteni azt az információt, hogy a német hatóságok mûködõ demokráciaként tartják számon Koszovót és ezért nem adnak menedékjogot koszovói állampolgároknak, de ezek az erõfeszítések egyelõre szinte teljesen hatástalanok - írta a FAZ.

A BAMF kimutatása szerint tavaly 0,1 százalék volt az elfogadott menedékjogi kérelmek aránya a koszovói állampolgárok körében.

(Bálint Marcell  MTI)