Khaled Khoshdel 1976-ban született Kabulban és 1944-ben (szerk.) 1993-ban hagyta el menekültként Afganisztánt, Bécsbe emigrált a jobb élet reményében. Optimistán érkezett és a kultúráját szerette volna megismertetni az európai emberekkel. Ez a cél vezérelte abban, hogy nyisson Bécsben egy afgán éttermet, a Noosh-t.

Ezen kívül a Karitásznál is végez önkéntes munkát, ahol segít a világ minden tájáról érkező menekülteknek és bevándorlóknak az új életük elkezdésében.

A Local számára adott interjújában-, aminek a riportere szintén afgán származású- beszélt a bécsi élményeiről és a kabuli emlékeiről.

Miért hagytad el Afganisztánt és jöttél Ausztriába?
- A háború miatt jöttem el, ahogy a legtöbb menekült is. Egyre nehezebbé vált az élet Kabulban. Amikor a mudzsahedin szélsőségesek betörtek Kabulba, akkor kezdődött az igazi háború. Amikor elkezdtek egymással harcolni, tudtam, hogy el kell hagynom a várost és nyugatra kell mennem. Az Ausztriába való költözésem nem volt tervbe véve, de végül bevált.

Mi hiányzik otthonról?
- A legboldogabb időszak Kabulban az volt, amikor még gyerek voltam, iskolába jártam és akkor lehettem a barátaimmal, amikor csak akartam. Az, ahogy én ott felnőttem, teljesen más, mint ahogy itt felnőnek a gyerekek. Kabulban az utcán nőnek fel a gyerekek- nem voltak boltban vásárolt játékaink. Azokat saját magunk készítettük el fából vagy kövekből- erre szívesen emlékszem vissza. És a friss, tiszta levegő, na meg a finom gyümölcsök.

Miért hoztad az afgán ételeket Bécsbe?
-A legtöbben csak a hírekben hallanak Afganisztánról, akkor is a háborúról és a korrupcióról. Nagyon sok vendégem azért jön, mert kíváncsi és meg akarják tudni milyenek az afgán emberek, milyenek az ételeink, hogy nézünk ki, milyen zenéket hallgatunk.
Ezért szeretném megosztani a kultúrámat- az ételeken és szórakozáson keresztül- a bécsi emberekkel. Korábban egyáltalán nem voltak afgán ételek a városban, pedig véleményem szerint ez az egyik legjobb étel a világon. Eleinte is jól ment az üzlet, de szerintem ez az év lesz a legjobb. Az emberek általában nyitottak és érdeklődve jönnek az afgán kultúra iránt. 
Az ételek, amiket felszolgálunk, mind hagyományos, autentikus afgán ételek. Az étlapon megtalálhatóak az olyan ételek, mint a pallow, mantu, oshak vagy a bolani. De nem csak az afgán ételeket hoztam magammal Bécsbe. Felkértem zenészeket, költőket, írókat minden kultúrából, hogy osszák meg a munkájukat a Nooshban, így megismerhetjük egymás hagyományait.

Hogyan tartod a kapcsolatot a többi, itteni afgánnal?
- Látok többet is a környéken, vannak a barátaim, és akik az étterembe jönnek, de leginkább a Karitásznál találkozok afgánokkal. Hét éve dolgozok már velük, korábban kezdtem ott dolgozni, minthogy az éttermet nyitottam. Ez egy közösség, aminek a templommal is van kapcsolata, segítünk a menekülteknek és a külföldieknek az olyan dolgokban, mint a papírmunka, beiratkozni nyelviskolába, lakóhely keresésben, ilyenek.
Azért akartam szociális munkát végezni és segíteni más afgánoknak, mert megtehettem. Megvannak hozzá a nyelvi képességeim, mert tolmácsolni egyébként nagyon nehéz. Beszélek afgánul, angolul, németül és oroszul is. És azt is tudom milyen nehéz az elején, amikor idekerülsz. Amikor én kerültem ide, a helyi evangélikus egyháztól jöttek emberek segíteni nekem, akkor is, amikor a kormány nem. Kaptam tőlük egy helyet, ahol aludhattam. És ahol én dolgozom, nem csak afgánok vannak- külföldiek a világ minden tájáról.

Hogyan viszonyulsz a sokféle kultúrához?
- A célom nem az, hogy összekapcsoljam az afgán kultúrát az osztrákkal. Szerintem fontos számukra, hogy elszeparáltan maradhassanak, és szeretném, ha az emberek ismernék a különbségeket és tisztelnék őket. Mindannyian éljük a saját életünket, saját hagyományaink vannak, de az elfogadásnak meg kell lennie.