Mary Röttig Bangladesben született, egy osztrák házaspár fogadta örökbe még csecsemő korában. Londonban nőtt fel, majd New Yorkban és Texasban is élt mielőtt Bécsbe költözött volna, ahol létrehozott egy két tannyelvű bölcsődét és óvodát. 

Fotó: The Local (thelocal.at)

A The Local számára adott interjújában beszélt arról, hogy számára szenvedély gyerekekkel dolgozni és hogy mi teszi boldoggá az életben.

Mi inspirált abban, hogy létrehozz egy két tannyelvű intézményt a Montessori példát követve?

Londonban gyermek pszichológiát tanultam és gyermek pszichológus szerettem volna lenni a későbbiekben. Viszont még nem volt kellő gyakorlati tapasztalatom a gyermekekkel való foglalkozásban. Ekkor hallottam valakitől a Montessori módszerről, úgyhogy a tanulmányaimat a Montessori Intézetben folytattam Hampsteadben. Teljesen beleszerettem. Megmutatta nekem, hogy hogyan válthatnak a gyermekek már egészen fiatal korban teljesen függetlenné és önellátóvá. A gyerekek hatalmas lehetőségek birtokában vannak és Maria Montessori (aki kidolgozta a módszert) látta, hogy a gyermekeknek veleszületett vágyuk az új dolgok tanulása, kreatívak és aktívak, soha nem unják meg az új dolgok felfedezését.
A Gyermek Akadémián biztosítjuk számukra a megfelelő tanulási környezetet. Amikor még nagyon kicsik, körülbelül két éves korukban, megtapasztalják a „nyelv robbanást”. Ezt mi megtámogatjuk énekléssel, verstanulással, így kevés erőfeszítéssel is nagyon sok új dolgot tudnak megtanulni. Ebben a korban még olyanok, mint a szivacs, szívják magukba a tudást. 

Mit élvezel legjobban a munkádban?

A gyerekek nagyon könnyen kötődnek hozzám. Könnyen megtalálom velük a közös hangot, de közben megmarad előttük a tekintélyem. Pusztán szívből szeretem a gyerekeket és ezt ők is érzik. Minden amit csinálok velük spontán jön és nagyon élvezem. Amikor olvasol nekik egy mesét és képes vagy fenntartani az érdeklődésüket, amikor bámulattal figyelnek, az csodálatos érzés. Az éneklés és táncolás természetes számomra. New Yorkban tanultam steptáncot és drámát is. 

Mit szeretsz legjobban a bécsi életben?

Azért költöztem ide, hogy közelebb legyek a családomhoz. Nagyon szeretek itt élni, biztonságos és tiszta. Ugyan hiányzik, hogy angol nyelvterületen éljek, de a munkámnak köszönhetően minden nap beszélhetek angolul. Nem érzem magam osztráknak, annak ellenére sem, hogy a szüleim azok, mert külföldön nőttem fel. Úgy érzem, hogy egy kicsit minden vagyok, anélkül, hogy bármelyik országhoz is tartoznék. Bécs egyre nemzetközibbé és nyitottabbá válik, jól érzem magam itt. Próbálom megismertetni a gyerekekkel az angol és amerikai hagyományokat, mi például a halloweent is ünnepeljük, amit nagyon szeretnek.

Van valamilyen előnye a gyerekeknek abból, hogy már azelőtt tanulnak angolt, hogy iskolába mennének?

Igen, mindenképpen. Nem könyvekből tanítjuk nekik az angolt, természetes módon tanulják meg azt. A mindennapi tevékenységek során tanulják az új szavakat, játék, foglalkozások közben. Sok szülő teljesen megdöbbenik, amikor a gyerekük otthon folyékonyan kezd el angolul beszélni. Ha két évesen bekerül hozzánk a gyerek és velünk van négy évig, garantálni tudom, hogy ez alatt az idő alatt folyékonyan megtanul németül és angolul beszélni.

Milyen kihívásokat rejt a munkád?

Folyamatosan fent kell tartani a gyerekek érdeklődését és ez rengeteg energiát követel. Nyolckor kezdünk és négykor végzünk. Igyekszem megtalálni minden egyes gyerek számára azt, ami felkelti az érdeklődését. Minden nap egészséges és friss ételt készítünk nekik. Folyamatosan türelmesnek és nyugodtnak kell lenni, de ezt idővel meg lehet tanulni. Én már húsz éve foglalkozok gyerekekkel. Két csoportot működtetünk, a bölcsődei csoportban másfél éves kortól három és fél éves korig vannak a gyerekek, az óvodai csoportban három és fél éves kortól hat éves korukig. Minden csoportban maximum 14 gyerek lehet. A gyerekeket felkészítjük az iskolára a saját programunkkal (Preschool Plus Program). Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan csapattal dolgozok együtt, akik szenvedéllyel végzik a munkájukat és számukra ez hivatás.